Néha arra gondolok, miért nem vagyok szociológus, vagy pszichológus, mert akkor nem szeretnék egyedül lenni egy szigeten, hanem nagy örömmel fognék neki embertársaim tanulmányozásának
És talán magasabb lenne a toleranciaszintem is: értem ezalatt, hogy jobban el tudnám viselni azokat, akik az állatokat példaképül véve, szagmintával adják fajtársaik tudtára, hogy léteznek, sőt fizikai valójukban éppen mely területen léteznek, sőt az adott területből részt kérnek egy adott időintervallumra.
De szerencsére nem gyakorlom egyik foglalkozást sem, mert azt hiszem, sajnos nem lennék rá alkalmas. De le a kalappal azok előtt, akik ezt a pályát választották, és nagy lelkesedéssel gyakorolják hivatásukat.
Szóval, szeretem embertársaimat. És ez a szeretet a nyár közeledtével egyre nőni fog, mert a szagmintát használó egyedtársaim száma is - sajnálatos módon - emelkedni fog. (Egyenes arányosságban a szagminták koncentrációjával...)
Ezt le kellett írnom, mert a mai BKV-n eltöltött időszakkal olyan érzelmi töltettel gazdagodtam, hogy hosszú idő kell, mire kiheverem...
